Chapitre 2.

Drága Olvasó!

Köszönöm, hogy újra kaphattam némi visszajelzést a bloggal kapcsolatban, nagyon jól esett!
Eredetileg nem hoztam volna ma részt, de engedjétek meg, hogy a születésnapomon nektek ajándékozzam a történet második fejezetét. :-)
Kicsit talán rövid lett, de tartom magam az ütemtervhez, ebbe most ennyi fért bele. Remélem, így is elnyeri a tetszéseteket!

Ölel, Alanah

::..::

- Amikor azt mondtad, csak a kezem látszik majd, nem gondoltam, hogy tényleg csak a kezem látszik... - nevetve kavartam a kapucsínóm. Már Emmával szemben ültem a La Rochelle-ben. 

- Mondtam, nem? - kétkedve néztem rá, nem vagyok benne biztos, hogy nekem szükségem van erre, de a reklám nagy úr. - Belle... A filmre gondolj!

- Képzeld, ma találkoztam a banda néhány tagjával. Nem mondtad, hogy a városban vannak - erősen hajlottam, hogy elvállaljam a felkérést, a filmnek jót tenne a hírverés, és jelen pillanatban a One Directionnek van a legnagyobb. Talán mi is kaphatunk egy keveset. 

- Igen? Nos... Eljöttek, hogy találkozzanak veled...

- Szólni nem akartál róla? 

- Ezt a hetet itt töltik. Ezért mondtam, hogy van egy heted, és reménykedem benne, hogy nem az utolsó pillanatban döntesz. Tudom, mennyire meg tudod makacsolni magad, és ha azt mondom, itt a komplett bagázs, hogy a videójukba édesgessen, biztosan nem vállalod el. A fene a nagy francia fennköltséged...

- Hé, nemesi felmenőim vannak, teljesen jogos! Ettől függetlenül tényleg nemet mondtam volna.

- Szóval akkor igen? 

- Mit mondhatnék? Csinálj sztárt a kacsóimból!  -megadóan a fejem mellé emeltem a kezeimet, mire Emma elnevette magát, a telefonjáért nyúlt, és azonnal tárcsázott. Megvártam, míg befejezi. A mosoly, amivel felém fordult, nagyon ismerős volt. A győzelem mosolya. Elérte, amit akart.
- Mit csinálsz este?
- Eszem és tévézem. Gondolom. Nem jól gondolom?
- Vacsorázunk a One Directionnel - büszkén kihúzta magát a széken. - Szeretnének minél előbb találkozni veled, elvégre nemsokára randira visznek.
- Tényleg ez lenne a koncepció? Ötletes... - Emma a szemeit forgatta, de végül nem szólt semmit.

A délután hamar elszalad, ha az ember menedzsere visszaváltozik legjobb baráttá. Már a premieren viselt ruhámon gondolkodtunk, és azon, amit este fogok majd viselni, ha bemutatnak a híres-neves One Directionnek. Emmának elmeséltem töviről hegyire, hogyan is viselkedett a fekete hajú fiú. Ahogy újra átéltem a reggelt, felkeltette a kíváncsiságom. Vajon miért ilyen szomorú a tekintete? Meghalt a hörcsöge? Elment a hangja?
Fogalmam sincs.
De kiderítem.

:.:

A lábujjaimmal doboltam a puha fehér szőnyegen a gardrób közepén. Fogalmam sincs róla mit vegyek fel. Délután Emmával már megbeszéltük, de nem tetszett a végeredmény, így most újra csak állok, és tanácstalanul bámulom a fogason nyomorgó ruhákat.
Végül Emma oldotta meg a helyzetet. Van kulcsa  a lakásomhoz, és megbeszéltük, hogy találkozunk, és együtt megyünk. Kituszkolt a gardróbból, és 10 perc leforgása alatt kidobálta a ruhákat, amiket szerinte fel kell vennem. Sosem volt az a szöszölős típus, a saját öltözködését percek alatt álmodta meg, ennek ellenére még a harmincas évei előtt divatikonnak számít.
Nem sokat vitatkoztam vele, csak felkaptam a ruhákat, ő már indulásra készen várt a nappaliban.

 - Mit matatsz még?
 - Nem illik üres kézzel menni, legalább egy üveg bort hadd vigyek. Ihatnak egyáltalán már?
 - Belle... Nem óvodások, csak fiatalok... Nálad nem is sokkal maradnak le. Hozd a bort, és menjünk. Ők már rég megeszik az előételt, mire mi odaérünk...
 - Hova megyünk egyáltalán? - kiabálva kérdeztem, derékig az egyik konyhaszekrényben túrtam egy ajándékszatyor után.
 - A Palais de Rome-ba. Foglaltak egy VIP asztalt. Nagyon kitesznek magukért.
 - Még szép. Párizsban vannak. Itt nem adhatnak a kicsire - nem kellett hátranéznem, hogy tudjam, Emma a szemeit forgatja. Ő csak félig francia, nem érti az elnagyolt gesztusokat. Én viszont tisztában vagyok vele, hogy vagy barokki pompával, vagy letisztult eleganciával lehet levenni a lábamról. Úgy tűnik, a One Direction az előbbit választotta.

A Palais de Rome az egyik legelőkelőbb étterem a Champs-Élysées forgatagában. Hírességek, elismert emberek törzshelye, már amelyik tud fizetni érte. Néhányszor már jártam ott, a kaviárjuk remek.
A három teremből álló étterem fényárban úszik, csillog az arany és a fehér festéstől, a ropogósra vasalt fehér abroszos asztalok kiemelik a kristálypoharak, és evőeszközök csillogását. Minden asztalon ott figyel a frissen sütött bagett és egy csokor friss kála.

Egy pingvin ugrott elénk, hogy az asztalunkhoz vezessen. A kanyargós úton több ismerős arcnak intettünk, míg a pincér a hely egyik legeldugottabb asztala felé kormányozott minket.

Egy nyolcas asztalnál már hatan várakozóan ültek, mire mi odaértünk. Szóval ők a híres One Direction, és gondolom a menedzserük.

::..::