Drága Olvasó!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen régen jelentkeztem, de eléggé besűrűsödött. Ennek rengeteg oka van, de természetesen legfőképpen a tanulás játszik közre. Egyre közeledik a félév, és nagyon kell kapálóznom, hogy tartsam az eddigi eredményeimet, és a versenyeken is eredményesen szerepelhessek.
Nem is magyarázkodom tovább, hiszen rengeteg dolog történt, mióta nem találkoztunk! Az oldal díjat kapott, és immáron 8 feliratkozóm van, ami csodálatos, hiszen még csak a harmadik fejezetnél járunk!
Köszönöm, hogy vagytok nekem, remélem, a továbbiakban sem okozok csalódást!
Ezúton szeretnék a fejezettel kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni minden kedves olvasónak, vagy éppen csak idetévedőnek! :-)
Ölel, Alanah
::..::
- Helló, helló! - köszönt vidáman Emma az asztaltársaságnak. Én ugyanígy tettem, valamivel visszafogottabban, de a biztonság kedvéért intettem. Mindenkivel kezet fogtunk, és végre megtudtam; ki kicsoda. Reggelről már hármukat ismertem látásból, és immár nevük is volt; a harsány bongyor Harry, a lusta világosbarna Louis, míg a fekete merengő Zayn. Rajtuk kívül a formáció egyetlen ír tagja, Niall, illetve Liam, aki a legbarátságosabban szorította meg a kezem.
- Köszönjük, hogy elvállaltad! - vette át a szót a menedzserüktől Niall.
- Igazán nem tesz semmit, nagy kihívás lesz a kezemnek, már alig várom! - mind nevettünk, aztán egy rövid ideig mindenki az itallapot fürkészte. - Kérem, Jean! Felbontaná nekünk? - elkértem Harrytől az ajándékukat. Mind meglepve néztek rám, hogy név szerint szólítok meg egy pincért. Valószínűleg most esett le mindannyiuknak, hogy a magam vonalán igenis híres és elismert vagyok. Jean tisztelettudóan meghajolt, és elvette a Chateau D'Esclans csillogó üvegét, ami minőségi francia vörösbort zárt el tőlünk. Egyelőre. Mindenki rendelt még a boron felül valami italt.
- Gyakran jársz ide? - kérdezte Harry, miután mindenkinek töltöttek a borból. Nem válaszoltam azonnal, pár pillanatra a fény felé fordulva fürkésztem a vörös italt.
- Bíborvörös. Éppen megérett. Restelltem volna, ha félkész bort hozok nektek... A kérdésedre a válasz pedig, nem. Néhányszor, talán ötször jártam itt, általában ugyanilyen üzleti vacsorák céljából. Viszont minden pincér Jean. Ez amolyan hagyomány. Lehet, hogy az igazi neve Phil, vagy Sebastian, de itt csak Jean.
- Reméltük, hogy ez nem csak üzleti vacsora lesz, hanem esetleg jobban megismerhetünk - vette át a szót Louis.
- Semmi akadálya - mosolyogva bólintottam, és hagytam, hogy egy újabb Jean elém tegye az étlapot.
- Szóval... Szereted a zenénket? - Niall bocsánatkérően mosolygott rám, de el kell ismernem, hogy ez a legkézenfekvőbb kérdés, ami most jöhet. Emma a fiúk menedzserével tárgyalt bőszen, így rá nem számíthattam.
- Nos... - hagytam egy kis gondolkodási időt magamnak. Most áruljam el, hogy fogalmam sincs milyen zenét játszanak, azon a fél refrénen kívül, amit még elkaptam a múltkor a rádióban, vagy szemérmetlenül hazudjak. Utóbbi mellett döntöttem, minden vonzerőmet bevetve, hogy kicsit elfedjem a tudatlanságom. - Bevallom nektek, ha kést szorítanak a torkomhoz sem tudok elszavalni egyetlen sort se, de a dallamaitok fülbemászóak - mind az öt sor, amit hallottam. - Mentségemre szolgáljon, hogy nehezen jegyzem meg a dalszövegeket - plakátmosollyal zártam a füllentést, ami remélhetőleg eltereli a figyelmük. - Azt esetleg eláruljátok, miért engem választottatok?
- Harry ötlete volt - Zayn először szólalt meg, a bemutatkozásnál is csak biccentett. - Mi pedig belementünk.
- Khm, igen - Harry kihúzta magát ültében. - Láttalak a Le renard-ban. Azt gondoltam, nálad szívesebben senkit nem vinnék randira. A többiek egyetértettek, így minden követ megmozgattunk.
- Köszönöm - az Emma által csak bugyiszaggató mosolyt kaptam a göndör fiútól, ami az én alsómat még csak meg sem repesztette.
-Nem is sejtettük, hogy ennyire tehetséges vagy - vette át a szót Liam. - A film tényleg zseniális volt.
- Ez a többiek érdeme is. Egy mozi nem csak az egyik szereplőtől lesz jó. Rengeteg remek emberrel dolgoztam együtt.
- Lana csak szerénykedik, Cannes-ban imádták a filmet - tette a kezemre kezét Emma. - De pontosan miről lenne szó a ti videótokban?
- Egyelőre csak én döntöttem - vette át a szót Liam. - Számomra a tökéletes randi egy vidámpark. Este. Vattacukor, mézes alma, lőni egy macit a lánynak, mert az mennyire menő, és természetesen körhinta.
- Az alapkoncepció, hogy mind az öten randira visszük a lányt, vagyis a kamerát, és amennyi a kezéből látszik, vagyis a te kezedből. Aztán szépen lassan minden álomrandi rémrandevúvá válik - Loius vázolta a teljes történetet. Közben kihozták az előételeket, így egy rövid ideig mindenki a saját tányérjával foglalkozott, én személy szerint a fűszeres rákokkal.
- Egy élmény volt, srácok, de nekem mennem kell - Emma szedelőzködni kezdett. Egy Jean hozta a táskáját, aztán mindenkitől elköszönt. Nemsokára a fiúk menedzsere, Louis és Niall is követte őket, aztán jó egy óra múlva Liam, aki még a barátnőjével találkozott, aki először járt Párizsban. Sophia, ha jól emlékszem. Micsoda mázlista... Liam illedelmes, és kedves. Valószínűleg ő a prototípusa a tökéletes férfinek, aki a tenyerén hordozza a lányt, akit szeret, és még humora is van.
- Hárman maradtunk... - sóhajtott Harry, és intett a pincérnek, aztán egy újabb pohár bort rendelt mindenkinek.
- Miért akarsz színész lenni? Hiszen modellnek sem vagy utolsó - fordult felém Zayn. Néhány pohár után kicsit felengedett.
- Modell nem lehet örökre az ember. Lehetsz ikon, de lássuk be, már Twiggy sem vállal bikinis fotózásokat. Nem lehetek benne biztos, hogy szépen öregszem... Mégsem lehetek negyven év múlva egy hollywood-i plasztikai sebészet reklámarca.
- Ennyire gyönyörű fiatalból nem lehet banya - rázta nehezen a fejét Harry. Nem ez az első alkalom, hogy a mai este folyamán szemtelenül le akar venni a lábamról. Egyelőre nem sikerült neki.
- Ha szép öreg leszek, pláne lássanak a vásznon! - vidáman nevettem fel.
- De mégis, miért? - Zayn kötötte az ebet a karóhoz.
- A fotókon a testedet viszed vásárra. A vásznon a lelkedet. Az én lelkem sokkal érdekesebb, mint a rés a fogaim közül, vagy a vádlim vonala - kicsit mind elcsendesedtünk, és egy ideig csak az étterem zöngéjét hallgattuk. Ez igaz volt. Talán ilyen pontosan még sosem válaszoltam a kérdésre.
- Kitaláltam! - csapott az asztalra Harry. Néhányan felénk fordultak. - Mondd Lana, tudsz korcsolyázni? Úgy értem, a jégen. Jégkorcsolyázni.
- Tudok, miért?
- A randim. Egy koripálya. Forraltbor, elesünk együtt, nevetünk, összebújunk a hidegben. Na mit szólsz? - büszkén húzta ki magát a széken, és homályosan mosolygott rám. Még mindig szívdöglesztőt játszott, de a br jócskán homályosította a vonzerejét, bár ettől csak magabiztosabb lett.
- Ez igazán romantikus - mosolyogva bólintottam, aztán intettem Jean-nak. - Kérhetnénk a számlát?
- Mi? Felejtsd el, nem fizethetsz! - tiltakozott Harry, és a pincér felé fordult, aki átnyújtotta neki a frissen legépelt számlánkat. Nem lehet olcsó mulatság, jócskán fogyasztottunk.
- Köszönöm - újabb mosolyt eresztette a fiú felé, aki kicsit belepirult a tárcájába. Mind szedelőzködni kezdtünk, és úgy tűnt, Harryt viselte meg legjobban a francia bortúra. Zaynnel egymásra mosolyogtunk, aztán mind a hárman a kijárat felé indultunk.
A friss levegő kicsit kijózanított, lábujjhegyen ágaskodtam a szellő felé, lehúnyt szemekkel, és egy elégedett mosollyal köszöntöttem az arcomat simogató fuvallatot. Miután kiélveztem a levegőt, hátrafordultam, hogy megkeressem a fiúkat. Harry mögöttem, féloldalasan a falnak dölve nyomkodta a telefonját, Zayn pedig enge figyelt.
- Mi az? - kérdeztem mosolyogva.
- Sajnálom, hogy a nézők majd nem látják az arcod - viszonzta a mosolyom, szemében különös fény csillant.
- A rajongók nem fogják sajnálni, örülnek, hogy randevúra viszitek őket. Ez igazán szép gesztus, és persze egyedi. Még soha nem találkozta hasonló videóval.
- Azért kár, hogy nem fürödhetnek a mosolyodban. Igazán gyönyörű.
- Talán, a rendezői változatban... - újra felfelé görbült a szája. Meghitt csend telepedett közénk, amit a nyakunkba akaszkodó Harry zavart meg, és Zayn telefonjának csengése. Bocsánaktkérően nézett ránk, és arrébb vonult.
- Mit szólnál, ha kicsit beleolvasnánk a párizsi éjszaka lapjaiba? Talán minket is felvesz a konfis, és találkozhatunk Dalíval!
- Nem tudom, hogy meddig bírnál inni vele...
- Hogy én? Leiszom az asztalról. Ez teljesen biztos! - bátran húzta ki magát, és a válaszomra várt. Nevetve bólintottam, és intettem egy taxinak. - Hé, Zayn! Megyünk iszunk Salvador Dalíval, gyere már!
- Bocs, srácok, de nekem most mennem kell. Holnap találkozunk! - köszönés nélkül kocogott egy másik taxihoz, ami azonnal elhajtott vele az ellenkező irányba, mint amerre én szándékoztam megadni az úticélunkat.
- Perrie... - mellettem a göndör fiú rosszallóan csóválta a fejét, én még mindig a Zaynnel elszáguldó taxi hűlt helyére meredtem. Ki az a Perrie? Biztosan a barátnője. - Ketten maradtunk... Mademoiselle! - előzékenyen nyitotta nekem az ajtót, és várt, amíg az autóba szállok. Mellém huppant, én bemontam a címet, a jármű pedig életre kelt alattunk.
- Köszönjük, hogy elvállaltad! - vette át a szót a menedzserüktől Niall.
- Igazán nem tesz semmit, nagy kihívás lesz a kezemnek, már alig várom! - mind nevettünk, aztán egy rövid ideig mindenki az itallapot fürkészte. - Kérem, Jean! Felbontaná nekünk? - elkértem Harrytől az ajándékukat. Mind meglepve néztek rám, hogy név szerint szólítok meg egy pincért. Valószínűleg most esett le mindannyiuknak, hogy a magam vonalán igenis híres és elismert vagyok. Jean tisztelettudóan meghajolt, és elvette a Chateau D'Esclans csillogó üvegét, ami minőségi francia vörösbort zárt el tőlünk. Egyelőre. Mindenki rendelt még a boron felül valami italt.
- Gyakran jársz ide? - kérdezte Harry, miután mindenkinek töltöttek a borból. Nem válaszoltam azonnal, pár pillanatra a fény felé fordulva fürkésztem a vörös italt.
- Bíborvörös. Éppen megérett. Restelltem volna, ha félkész bort hozok nektek... A kérdésedre a válasz pedig, nem. Néhányszor, talán ötször jártam itt, általában ugyanilyen üzleti vacsorák céljából. Viszont minden pincér Jean. Ez amolyan hagyomány. Lehet, hogy az igazi neve Phil, vagy Sebastian, de itt csak Jean.
- Reméltük, hogy ez nem csak üzleti vacsora lesz, hanem esetleg jobban megismerhetünk - vette át a szót Louis.
- Semmi akadálya - mosolyogva bólintottam, és hagytam, hogy egy újabb Jean elém tegye az étlapot.
- Szóval... Szereted a zenénket? - Niall bocsánatkérően mosolygott rám, de el kell ismernem, hogy ez a legkézenfekvőbb kérdés, ami most jöhet. Emma a fiúk menedzserével tárgyalt bőszen, így rá nem számíthattam.
- Nos... - hagytam egy kis gondolkodási időt magamnak. Most áruljam el, hogy fogalmam sincs milyen zenét játszanak, azon a fél refrénen kívül, amit még elkaptam a múltkor a rádióban, vagy szemérmetlenül hazudjak. Utóbbi mellett döntöttem, minden vonzerőmet bevetve, hogy kicsit elfedjem a tudatlanságom. - Bevallom nektek, ha kést szorítanak a torkomhoz sem tudok elszavalni egyetlen sort se, de a dallamaitok fülbemászóak - mind az öt sor, amit hallottam. - Mentségemre szolgáljon, hogy nehezen jegyzem meg a dalszövegeket - plakátmosollyal zártam a füllentést, ami remélhetőleg eltereli a figyelmük. - Azt esetleg eláruljátok, miért engem választottatok?
- Harry ötlete volt - Zayn először szólalt meg, a bemutatkozásnál is csak biccentett. - Mi pedig belementünk.
- Khm, igen - Harry kihúzta magát ültében. - Láttalak a Le renard-ban. Azt gondoltam, nálad szívesebben senkit nem vinnék randira. A többiek egyetértettek, így minden követ megmozgattunk.
- Köszönöm - az Emma által csak bugyiszaggató mosolyt kaptam a göndör fiútól, ami az én alsómat még csak meg sem repesztette.
-Nem is sejtettük, hogy ennyire tehetséges vagy - vette át a szót Liam. - A film tényleg zseniális volt.
- Ez a többiek érdeme is. Egy mozi nem csak az egyik szereplőtől lesz jó. Rengeteg remek emberrel dolgoztam együtt.
- Lana csak szerénykedik, Cannes-ban imádták a filmet - tette a kezemre kezét Emma. - De pontosan miről lenne szó a ti videótokban?
- Egyelőre csak én döntöttem - vette át a szót Liam. - Számomra a tökéletes randi egy vidámpark. Este. Vattacukor, mézes alma, lőni egy macit a lánynak, mert az mennyire menő, és természetesen körhinta.
- Az alapkoncepció, hogy mind az öten randira visszük a lányt, vagyis a kamerát, és amennyi a kezéből látszik, vagyis a te kezedből. Aztán szépen lassan minden álomrandi rémrandevúvá válik - Loius vázolta a teljes történetet. Közben kihozták az előételeket, így egy rövid ideig mindenki a saját tányérjával foglalkozott, én személy szerint a fűszeres rákokkal.
*
- Hárman maradtunk... - sóhajtott Harry, és intett a pincérnek, aztán egy újabb pohár bort rendelt mindenkinek.
- Miért akarsz színész lenni? Hiszen modellnek sem vagy utolsó - fordult felém Zayn. Néhány pohár után kicsit felengedett.
- Modell nem lehet örökre az ember. Lehetsz ikon, de lássuk be, már Twiggy sem vállal bikinis fotózásokat. Nem lehetek benne biztos, hogy szépen öregszem... Mégsem lehetek negyven év múlva egy hollywood-i plasztikai sebészet reklámarca.
- Ennyire gyönyörű fiatalból nem lehet banya - rázta nehezen a fejét Harry. Nem ez az első alkalom, hogy a mai este folyamán szemtelenül le akar venni a lábamról. Egyelőre nem sikerült neki.
- Ha szép öreg leszek, pláne lássanak a vásznon! - vidáman nevettem fel.
- De mégis, miért? - Zayn kötötte az ebet a karóhoz.
- A fotókon a testedet viszed vásárra. A vásznon a lelkedet. Az én lelkem sokkal érdekesebb, mint a rés a fogaim közül, vagy a vádlim vonala - kicsit mind elcsendesedtünk, és egy ideig csak az étterem zöngéjét hallgattuk. Ez igaz volt. Talán ilyen pontosan még sosem válaszoltam a kérdésre.
- Kitaláltam! - csapott az asztalra Harry. Néhányan felénk fordultak. - Mondd Lana, tudsz korcsolyázni? Úgy értem, a jégen. Jégkorcsolyázni.
- Tudok, miért?
- A randim. Egy koripálya. Forraltbor, elesünk együtt, nevetünk, összebújunk a hidegben. Na mit szólsz? - büszkén húzta ki magát a széken, és homályosan mosolygott rám. Még mindig szívdöglesztőt játszott, de a br jócskán homályosította a vonzerejét, bár ettől csak magabiztosabb lett.
- Ez igazán romantikus - mosolyogva bólintottam, aztán intettem Jean-nak. - Kérhetnénk a számlát?
- Mi? Felejtsd el, nem fizethetsz! - tiltakozott Harry, és a pincér felé fordult, aki átnyújtotta neki a frissen legépelt számlánkat. Nem lehet olcsó mulatság, jócskán fogyasztottunk.
- Köszönöm - újabb mosolyt eresztette a fiú felé, aki kicsit belepirult a tárcájába. Mind szedelőzködni kezdtünk, és úgy tűnt, Harryt viselte meg legjobban a francia bortúra. Zaynnel egymásra mosolyogtunk, aztán mind a hárman a kijárat felé indultunk.
A friss levegő kicsit kijózanított, lábujjhegyen ágaskodtam a szellő felé, lehúnyt szemekkel, és egy elégedett mosollyal köszöntöttem az arcomat simogató fuvallatot. Miután kiélveztem a levegőt, hátrafordultam, hogy megkeressem a fiúkat. Harry mögöttem, féloldalasan a falnak dölve nyomkodta a telefonját, Zayn pedig enge figyelt.
- Mi az? - kérdeztem mosolyogva.
- Sajnálom, hogy a nézők majd nem látják az arcod - viszonzta a mosolyom, szemében különös fény csillant.
- A rajongók nem fogják sajnálni, örülnek, hogy randevúra viszitek őket. Ez igazán szép gesztus, és persze egyedi. Még soha nem találkozta hasonló videóval.
- Azért kár, hogy nem fürödhetnek a mosolyodban. Igazán gyönyörű.
- Talán, a rendezői változatban... - újra felfelé görbült a szája. Meghitt csend telepedett közénk, amit a nyakunkba akaszkodó Harry zavart meg, és Zayn telefonjának csengése. Bocsánaktkérően nézett ránk, és arrébb vonult.
- Mit szólnál, ha kicsit beleolvasnánk a párizsi éjszaka lapjaiba? Talán minket is felvesz a konfis, és találkozhatunk Dalíval!
- Nem tudom, hogy meddig bírnál inni vele...
- Hogy én? Leiszom az asztalról. Ez teljesen biztos! - bátran húzta ki magát, és a válaszomra várt. Nevetve bólintottam, és intettem egy taxinak. - Hé, Zayn! Megyünk iszunk Salvador Dalíval, gyere már!
- Bocs, srácok, de nekem most mennem kell. Holnap találkozunk! - köszönés nélkül kocogott egy másik taxihoz, ami azonnal elhajtott vele az ellenkező irányba, mint amerre én szándékoztam megadni az úticélunkat.
- Perrie... - mellettem a göndör fiú rosszallóan csóválta a fejét, én még mindig a Zaynnel elszáguldó taxi hűlt helyére meredtem. Ki az a Perrie? Biztosan a barátnője. - Ketten maradtunk... Mademoiselle! - előzékenyen nyitotta nekem az ajtót, és várt, amíg az autóba szállok. Mellém huppant, én bemontam a címet, a jármű pedig életre kelt alattunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése