Prológus

Drága olvasó!

Köszönöm, hogy az oldalra tévedtél, és éppen a soraimat olvasod. 

Hadd meséljek el egy rövid történetet, ami ahhoz vezetett, hogy elkezdtem ezt a blogot:

Nem is olyan régen, két nappal ezelőtt egy blogra bukkantam. Nagyon régóta kerestem már olyan blogot, ami egy habkönnyű mese, amitől egyszerűen csak elfeledkezhetek a hétköznapokról. Egy fanfiction volt, és meg kell mondanom, hogy nehezen álltam neki, mert 90 fejezetes volt. Ennek ellenére elkezdtem, és két nap alatt átrágtam magam az egész sztorin. Imádtam minden percét!! 

Én tisztában vagyok vele, hogy manapság mindenki az egyediséget hajszolja, de miért ne lehetne valami akkor is egyedi, ha egy olyan sztorit dolgoz fel, amit már megírtak. Twilight - Szürke ötven? Ugye? 

Szóval ezt szeretném. Ha itt jársz,akkor felejtsd el, hogy a héten még három dolgozatot írsz, hogy összevesztél a legjobb barátnőddel, vagy elveszett a macskád. Egy olyan történetet szeretnék Neked adni, amit szívesen olvasol!

Érkezzen tehát a Prológus. Rövid, de azt hiszem, a célnak tökéletesen megfelel. :-)

 Ölel, Alanah

::..::

2010. december 24.

 - Nem. Nem csinálom tovább!

 - Lana! Kérlek... Megmondtam,hogy elválok! - próbált magához ölelni, de kikerültem. Nekimentem a komódnak, amitől a medencémnél holnapra hatalmas lila folt lesz, de nem érdekel.

 - Vincent... Hányszor hallottam már ezt? Majd én elmondom: túl sokszor! Már számolni sincs értelme - szomorúan ingattam a fejem,és próbáltam megőrizni a hidegvérem. Egyre nehezebben ment, de jobb, ha azt látja,hogy nincs tovább. - Vincent... 20 éves vagyok. Előttem az élet, nem akarom olyasmivel tölteni, aminek nincs jövője. Tisztában vagyok vele, hogy ha te nem segítesz, nem tartanék itt, de elegem van. Abból, hogy három éve bujkálunk, hogy hazudunk mindenkinek, és hogy ennek ellenére mindenki pontosan tudja, mi van köztünk. Nem azért akarok a címlapokon szerepelni, mert tönkretettem életeket!

 - Nem tudsz olyasmit tönkretenni, ami már nem létezik! Kérlek, csak most utoljára higgy nekem! - újra közeledett felém, akárcsak a szörnyeteg a mesében. Ennek a történetnek azonban más lesz a vége. - Szenteste van. Nem azért jöttem ide, hogy elváljunk, hanem hogy együtt töltsem veled az év legszentebb napját.

 - Szörnyen jó színész vagy, ezt meg kell hagyni - felkaptam a forralt boros bögrém, és a hálóba vonultam. Becsaptam az ajtót, és a padlóra csúsztam. Egy ideig meredten bámultam a bögrén a közös képünket, aztán a falhoz csaptam. A kerámia hangos csörömpöléssel tört ripityára, a bor pedig minden bizonnyal nyomot hagy majd a falon. Jelen pillanatban ez érdekel a legkevésbé. A szeretet ünnepén itt ülök, és még sosem voltam ennyire magányos, még ha Vincent a szomszéd szobában is gubbaszt.

17 éves voltam, amikor elindultunk a lejtőn. A hazugságok,és lopott órák útvesztőjén. 

Visszaköltözött Párizsba, igaz csak néhány hónapra, egy forgatás kedvéért. Vincent apám régi barátja, így erre a rövid időre nálunk szállt meg. 

Szárnybontogató modell voltam akkoriban, hatalmas ambíciókkal. 15 évesen megállítottak az utcán, és szerződést ajánlottak. Kacsának bizonyult, buktunk egy csomó pénzt. Az ember a divat fővárosában sem lehet biztos az utcán megállító ügynökségekben. A második alkalommal majdnem elszalasztottam életem nagy lehetőségét. 

Sikerült. Amikor Vincent az életembe lépett, már egész Franciaország ismerte a nevem, de ez semmi volt ahhoz képest, hogy őt a világ ismerte. Vincent Cassel, a sármos és tehetséges színész, aki a világ egyik leggyönyörűbb nőjét, Monica Bellucci-t birtokolja.

Jött, és tarolt. Amikor utoljára találkoztunk, én még két fonott lófarkat és kockás kertésznadrágot viseltem, ő pedig már a csúcson volt. Három évvel ezelőtt, amikor ledobta a bőröndjeit, és végigölelte a családot, már nem apám legjobb barátját láttam. Akkor már az az ember volt, akiről tudtam, hogy nemsokára tönkretesz lelkileg, mégis belementem...

A szobája az enyém mellett volt. Eleinte csak akkor jött át, ha túl hangosan bömböltettem tanulás közben a zenét, vagy ha a segítségét kértem matekban, aztán beszélgettünk. Éjszakákon át csevegtünk, gyakran az érzéseinkről, hogy mit gondolunk a világról. Egy 17 éves fruskának ezek a filozófiai eszmefuttatások olyanok voltak, mintha Gandhival beszélne. Szépen lassan beleszerettem. Nagyon igyekeztem, hogy ne lássa a szememben a  rajongást. Aztán jött a hétvége, amikor a szüleim vidékre utaztak a húgommal. Ketten maradtunk. 

Azóta is ketten vagyunk, a világ ellen. De ennek itt most vége. A legszebb éveimet pazaroltam rá. Itt  az ideje, hogy a kezembe vegyem a sorsom, és elengedjem, még akkor is, ha ez az egyetlen dolog a világon, amihez a legjobban ragaszkodom. Szeretem. Szerelmes vagyok. 

::..::

Nos, ő lenne a prológus. Ígérem, a következő fejezetben már felbukkan a másik főszereplő is, de szerettem volna, ha kicsit megismerjük Lana-t, hiszen mégiscsak ő viszi a hátán a sztorit. Remélem, tetszett a prológus, és visszatérsz, hiszen az azt jelenti, hogy elértem a célom, és egy pillanatra a világomba csöppentél! :-)