Chapitre 3.

Drága Olvasó!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen régen jelentkeztem, de eléggé besűrűsödött. Ennek rengeteg oka van, de természetesen legfőképpen a tanulás játszik közre. Egyre közeledik a félév, és nagyon kell kapálóznom, hogy tartsam az eddigi eredményeimet, és a versenyeken is eredményesen szerepelhessek.

Nem is magyarázkodom tovább, hiszen rengeteg dolog történt, mióta nem találkoztunk! Az oldal díjat kapott, és immáron 8 feliratkozóm van, ami csodálatos, hiszen még csak a harmadik fejezetnél járunk! 

Köszönöm, hogy vagytok nekem, remélem, a továbbiakban sem okozok csalódást!

Ezúton szeretnék a fejezettel kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni minden kedves olvasónak, vagy éppen csak idetévedőnek! :-)

Ölel, Alanah

::..::

 - Helló, helló! - köszönt vidáman Emma az asztaltársaságnak. Én ugyanígy tettem, valamivel visszafogottabban, de a biztonság kedvéért intettem. Mindenkivel kezet fogtunk, és végre megtudtam; ki kicsoda. Reggelről már hármukat ismertem látásból, és immár nevük is volt; a harsány bongyor Harry, a lusta világosbarna Louis, míg a fekete merengő Zayn. Rajtuk kívül a formáció egyetlen ír tagja, Niall, illetve Liam, aki a legbarátságosabban szorította meg a kezem.
 - Köszönjük, hogy elvállaltad! - vette át a szót a menedzserüktől Niall.
 - Igazán nem tesz semmit, nagy kihívás lesz a kezemnek, már alig várom! - mind nevettünk, aztán egy rövid ideig mindenki az itallapot fürkészte. - Kérem, Jean! Felbontaná nekünk? - elkértem Harrytől az ajándékukat. Mind meglepve néztek rám, hogy név szerint szólítok meg egy pincért. Valószínűleg most esett le mindannyiuknak, hogy a magam vonalán igenis híres és elismert vagyok. Jean tisztelettudóan meghajolt, és elvette a Chateau D'Esclans csillogó üvegét, ami minőségi francia vörösbort zárt el tőlünk. Egyelőre. Mindenki rendelt még a boron felül valami italt.
 - Gyakran jársz ide? - kérdezte Harry, miután mindenkinek töltöttek a borból. Nem válaszoltam azonnal, pár pillanatra a fény felé fordulva fürkésztem a vörös italt.
 - Bíborvörös. Éppen megérett. Restelltem volna, ha félkész bort hozok nektek... A kérdésedre a válasz pedig, nem. Néhányszor, talán ötször jártam itt, általában ugyanilyen üzleti vacsorák céljából. Viszont minden pincér Jean. Ez amolyan hagyomány. Lehet, hogy az igazi neve Phil, vagy Sebastian, de itt csak Jean.
 - Reméltük, hogy ez nem csak üzleti vacsora lesz, hanem esetleg jobban megismerhetünk - vette át a szót Louis.
 - Semmi akadálya - mosolyogva bólintottam, és hagytam, hogy egy újabb Jean elém tegye az étlapot.
 - Szóval... Szereted a zenénket? - Niall bocsánatkérően mosolygott rám, de el kell ismernem, hogy ez a legkézenfekvőbb kérdés, ami most jöhet. Emma a fiúk menedzserével tárgyalt bőszen, így rá nem számíthattam.
 - Nos... - hagytam egy kis gondolkodási időt magamnak. Most áruljam el, hogy fogalmam sincs milyen zenét játszanak, azon a fél refrénen kívül, amit még elkaptam a múltkor a rádióban, vagy szemérmetlenül hazudjak. Utóbbi mellett döntöttem, minden vonzerőmet bevetve, hogy kicsit elfedjem a tudatlanságom. - Bevallom nektek, ha kést szorítanak a torkomhoz sem tudok elszavalni egyetlen sort se, de a dallamaitok fülbemászóak - mind az öt sor, amit hallottam. - Mentségemre szolgáljon, hogy nehezen jegyzem meg a dalszövegeket - plakátmosollyal zártam a füllentést, ami remélhetőleg eltereli a figyelmük. - Azt esetleg eláruljátok, miért engem választottatok?
 - Harry ötlete volt - Zayn először szólalt meg, a bemutatkozásnál is csak biccentett. - Mi pedig belementünk.
 - Khm, igen - Harry kihúzta magát ültében. - Láttalak a Le renard-ban. Azt gondoltam, nálad szívesebben senkit nem vinnék randira. A többiek egyetértettek, így minden követ megmozgattunk.
 - Köszönöm - az Emma által csak bugyiszaggató mosolyt kaptam a göndör fiútól, ami az én alsómat még csak meg sem repesztette.
 -Nem is sejtettük, hogy ennyire tehetséges vagy - vette át a szót Liam. - A film tényleg zseniális volt.
 - Ez a többiek érdeme is. Egy mozi nem csak az egyik szereplőtől lesz jó. Rengeteg remek emberrel dolgoztam együtt.
 - Lana csak szerénykedik, Cannes-ban imádták a filmet - tette a kezemre kezét Emma. - De pontosan miről lenne szó a ti videótokban?
 - Egyelőre csak én döntöttem - vette át a szót Liam. - Számomra a tökéletes randi egy vidámpark. Este. Vattacukor, mézes alma, lőni egy macit a lánynak, mert az mennyire menő, és természetesen körhinta.
 - Az alapkoncepció, hogy mind az öten randira visszük a lányt, vagyis a kamerát, és amennyi a kezéből látszik, vagyis a te kezedből. Aztán szépen lassan minden álomrandi rémrandevúvá válik - Loius vázolta a teljes történetet. Közben kihozták az előételeket, így egy rövid ideig mindenki a saját tányérjával foglalkozott, én személy szerint a fűszeres rákokkal.

*

 - Egy élmény volt, srácok, de nekem mennem kell - Emma szedelőzködni kezdett. Egy Jean hozta a táskáját, aztán mindenkitől elköszönt. Nemsokára a fiúk menedzsere, Louis és Niall is követte őket, aztán jó egy óra múlva Liam, aki még a barátnőjével találkozott, aki először járt Párizsban. Sophia, ha jól emlékszem. Micsoda mázlista... Liam illedelmes, és kedves. Valószínűleg ő a prototípusa a tökéletes férfinek, aki a tenyerén hordozza a lányt, akit szeret, és még humora is van.
 - Hárman maradtunk... - sóhajtott Harry, és intett a pincérnek, aztán egy újabb pohár bort rendelt mindenkinek.
 - Miért akarsz színész lenni? Hiszen modellnek sem vagy utolsó - fordult felém Zayn. Néhány pohár után kicsit felengedett.
 - Modell nem lehet örökre az ember. Lehetsz ikon, de lássuk be, már Twiggy sem vállal bikinis fotózásokat. Nem lehetek benne biztos, hogy szépen öregszem... Mégsem lehetek negyven év múlva egy hollywood-i plasztikai sebészet reklámarca.
 - Ennyire gyönyörű fiatalból nem lehet banya - rázta nehezen a fejét Harry. Nem ez az első alkalom, hogy a mai este folyamán szemtelenül le akar venni a lábamról. Egyelőre nem sikerült neki.
 - Ha szép öreg leszek, pláne lássanak a vásznon! - vidáman nevettem fel.
 - De mégis, miért? - Zayn kötötte az ebet a karóhoz.
 - A fotókon a testedet viszed vásárra. A vásznon a lelkedet. Az én lelkem sokkal érdekesebb, mint a rés a fogaim közül, vagy a vádlim vonala - kicsit mind elcsendesedtünk, és egy ideig csak az étterem zöngéjét hallgattuk. Ez igaz volt. Talán ilyen pontosan még sosem válaszoltam a kérdésre.
 - Kitaláltam! - csapott az asztalra Harry. Néhányan felénk fordultak. - Mondd Lana, tudsz korcsolyázni? Úgy értem, a jégen. Jégkorcsolyázni.
 - Tudok, miért?
 - A randim. Egy koripálya. Forraltbor, elesünk együtt, nevetünk, összebújunk a hidegben. Na mit szólsz? - büszkén húzta ki magát a széken, és homályosan mosolygott rám. Még mindig szívdöglesztőt játszott, de a br jócskán homályosította a vonzerejét, bár ettől csak magabiztosabb lett.
 - Ez igazán romantikus - mosolyogva bólintottam, aztán intettem Jean-nak. - Kérhetnénk a számlát?
 - Mi? Felejtsd el, nem fizethetsz! - tiltakozott Harry, és a pincér felé fordult, aki átnyújtotta neki a frissen legépelt számlánkat. Nem lehet olcsó mulatság, jócskán fogyasztottunk.
 - Köszönöm - újabb mosolyt eresztette a fiú felé, aki kicsit belepirult a tárcájába. Mind szedelőzködni kezdtünk, és úgy tűnt, Harryt viselte meg legjobban a francia bortúra. Zaynnel egymásra mosolyogtunk, aztán mind a hárman a kijárat felé indultunk.

A friss levegő kicsit kijózanított, lábujjhegyen ágaskodtam a szellő felé, lehúnyt szemekkel, és egy elégedett mosollyal köszöntöttem az arcomat simogató fuvallatot. Miután kiélveztem a levegőt, hátrafordultam, hogy megkeressem a fiúkat. Harry mögöttem, féloldalasan a falnak dölve nyomkodta a telefonját, Zayn pedig enge figyelt.

 - Mi az? - kérdeztem mosolyogva.
 - Sajnálom, hogy a nézők majd nem látják az arcod - viszonzta a mosolyom, szemében különös fény csillant.
 - A rajongók nem fogják sajnálni, örülnek, hogy randevúra viszitek őket. Ez igazán szép gesztus, és persze egyedi. Még soha nem találkozta hasonló videóval.
 - Azért kár, hogy nem fürödhetnek a mosolyodban. Igazán gyönyörű.
 - Talán, a rendezői változatban... - újra felfelé görbült a szája. Meghitt csend telepedett közénk, amit a nyakunkba akaszkodó Harry zavart meg, és Zayn telefonjának csengése. Bocsánaktkérően nézett ránk, és arrébb vonult.
 - Mit szólnál, ha kicsit beleolvasnánk a párizsi éjszaka lapjaiba? Talán minket is felvesz a konfis, és találkozhatunk Dalíval!
 - Nem tudom, hogy meddig bírnál inni vele...
 - Hogy én? Leiszom az asztalról. Ez teljesen biztos! - bátran húzta ki magát, és a válaszomra várt. Nevetve bólintottam, és intettem egy taxinak. - Hé, Zayn! Megyünk iszunk Salvador Dalíval, gyere már!
 - Bocs, srácok, de nekem most mennem kell. Holnap találkozunk! - köszönés nélkül kocogott egy másik taxihoz, ami azonnal elhajtott vele az ellenkező irányba, mint amerre én szándékoztam megadni az úticélunkat.
 - Perrie... - mellettem a göndör fiú rosszallóan csóválta a fejét, én még mindig a Zaynnel elszáguldó taxi hűlt helyére meredtem. Ki az a Perrie? Biztosan a barátnője. - Ketten maradtunk... Mademoiselle! - előzékenyen nyitotta nekem az ajtót, és várt, amíg az autóba szállok. Mellém huppant, én bemontam a címet, a jármű pedig életre kelt alattunk.

A blog első díja!

Drága olvasó! 

El sem hiszitek, mennyire szégyellem magam, de ígérem, hogy nemsokára új epizóddal jelentkezem, addig is íme a blog első díja, néhány személyes információval rólam!

Ölel, Alanah

::..::

A díjat nagyon szépen köszönöm Helena Z.-nek, a csodálatos "Sikeres" c. blog írójának! Az oldalát itt találjátok, én mindenkinek ajánlom, nekem az egyik kedvencem! *klikk*

Szabályok:

• Írj magadról 10 dolgot. 
• Válaszolj 10 kérdésre.
• Írj 10 kérdést.

 10 személyes dolog rólam:

1. Egy napon szeretnék borszakértő lenni. Ez amolyan családi hagyomány, már a nagymamám is az volt.
2. Szőke a hajam, és egészen világos kék szemem van, ami néha már ijesztő.
3.  Nagyon szeretem a természetet, ha tehetem nem vagyok a lakásban.
4.  Kedvenc színészem Orlando Bloom. 
5. Imádom a Victoria's Secret Show-kat, minden évben megnézem.
6. Van egy macskám, egy skót lógófülű, aki az Audrey névre hallgat (Hepburn után), illetve két shihtzu kiskutyám, akiket Vladimirnak és Milosnak hívnak (Vladimir Cosma, a kedvenc zeneszerzőm, és Milos Forman, a kedvenc rendezőm után.). 
7. Imádom a vámpírsztorikat, de az Alkonyattól és a Vámpírnaplóktól már kiráz a hideg. Utálom, ha valamit túlságosan felkapnak, elveszik minden szépsége. 
8. Kedvenc együttesem a The Beatles, de nagyon szeretem a One Directiont is, de talán ezt észrevettétek. :-)
9. Idén kémia és történelem OKTV-re megyek, tavaly nyelvtanon is voltam, de nem fért már bele a szabadidőmbe.
10. 7 éves korom óta járatnak zeneiskolába, és rendszeresen illemtan órákra, így játszom csellón és zongorán. 

Válaszok Helena Z. kérdéseire:

Milyen jelenet az, amitől elsírod magad?

Amikor egy kisgyermek sír. Borzasztó látvány, amikor az egyik legtisztább lény a világon szomorú.

Mi az a természetfeletti lény, amitől a legjobban félsz?

A wendigo. Megeszi a szerveimet, és hatalmas szarvasagancsai vannak. A szarvas egy gyönyörű állat, de ilyen vérszomjas lénnyé transzformálva a hideg is kiráz tőle. Nem szeretném, hogy megkergessen az erdőben.

Mit gondolsz, milyen lehet egy zene nélküli világ?

Szörnyű. A zene egyfajta kifejezésforma, ami a szavak, a tettek, a testbeszéd helyett beszél. Sokszor úgy tartom, ha a szavak elfogynak, az érzelmeinket igazán csak a zenén keresztül adhatjuk át. Egyszerűen nem tudok elképzelni egy világot zene nélkül...

 Melyik a kedvenc idézeted egy könyvből?

A legkedvesebb könyv számomra az 'Üvöltő szelek'. Talán 6-7 éve olvastam először, és nem is igazán fogtam fel, csak elvarázsolt a világa. Aztán újra és újra végigjártam az utat, és ma már el sem tudom képzelni, hogy egy évben legalább egyszer ki ne olvassam. 

"Linton iránti szerelmem olyan, mint a fa lombja. Az idő, tudom jól, meg fogja változtatni, amint a tél is megváltoztatja a fákat. Heathcliff iránti szerelmem olyan, mint a sziklaréteg a föld alatt; kevés láthatóörömet nyújt, de nem lehet mással helyettesíteni."

Rejtélyes, vagy kedves fiú?

Rejtélyes. A jó kislányokat mindig vonzza a rejtély, az ismeretlen. Lássuk be, én egy tipikus jó kislány vagyok, akit ez érdekel. :-)

Mi jut eszedbe legelőször a karácsonyról?

A régi égősor a nagyiéknál. Már vagy 30 éve megvan, de még mindig, minden évben ezt tesszük fel a fára. Színes égők, gyertyaformában, és úgy kell kikapcsolni, hogy kicsavarod az egyik égőt, vagyis meglazítod. a párhuzamos kapcsolás gyönyörei. Imádom ezt az égősort. Azt szimbolizálja számomra, hogy akárhány év eltelhet, a család mindig egyben marad, ott lesz egymásnak, és ezen az idő múlása sem foghat ki. 

Ki a kedvenc hírességed, miért?

Keira Knightley. Csodálatosan szép, és alázatos, ha munkáról van szó. Hihetetlen, mennyi profizmus rejlik benne, pedig még milyen fiatal. Imádom a játékát, ő az egyik kedvenc színészem, szinte az összes filmjét láttam. Szeretem, hogy egyáltalán nem szállt a fejébe a hírnév, egy egyszerű londoni lakásban él a férjével, és tesz a nagy csinadrattára. 

Melyik oldalakat nyitod meg minden alkalommal a gépeden?

Természetesen ellenőrzöm a közösségi oldalaimat. Aztán imádom a 'Pinterest'-et. A kedvencem a DIY cuccok, és lakásdekoros dolgok. Szeretem alakítgatni a szobám, és az oldalon klassz ötleteket találok. Ezenkívül rengeteget festem a körmöm, és ezen az oldalon szintén találok egy csomó inspirációt, ha kedvem szottyan váltani. 

Mi a jobbra melletted heverő tárgy? Milyen színű?

A telefonom. Fehér, és virágos tokban van. Amolyan vintage tapéta virágos tok. Szeretem a pasztell színeket, telitalálat volt. :-)

Melyik álmaid városa?

A 'Tajtékos napok' kitalált városa. A második számú kedvenc könyvem, imádom a hangulatát, az író végtelen képzeletét. Csodálatos lehet egy olyan világban élni, mint amilyet ő megalkotott. Boris Vian egy zseni.

Az én kérdéseim:

1. Milyen egy tökéletes nap számodra?
2. Ki inspirál az életben?
3. Ha választanod kéne, meghalnál, vagy végignéznéd, ahogy az igaz szerelmed lassan hal meg?
4. Melyik a kedvenc történelmi korszakod?
5. Miért érdemes szerinted élni?
6. Hirtelen vagy inkább megfontolt karakter vagy?
7. Mi volt a legutóbbi könyv, amit olvastál? Miről szólt?
8. Hogyan tudnád megfogalmazni, azt a dolgot, amit a blogoddal szeretnél közvetíteni?
9. Mit gondolsz, a modellek üresfejű szépségek, vagy csak ez az elfogadott norma, de szó sincs róla?
10. Hol látod magad 10 év múlva?

Emberek, akiknek küldöm:

•  Salera *klikk*
• Elly Evans *klikk*
• Barby és Reason L. *klikk*
• Bo E. *klikk*
• Annie Sawyer *klikk*

Chapitre 2.

Drága Olvasó!

Köszönöm, hogy újra kaphattam némi visszajelzést a bloggal kapcsolatban, nagyon jól esett!
Eredetileg nem hoztam volna ma részt, de engedjétek meg, hogy a születésnapomon nektek ajándékozzam a történet második fejezetét. :-)
Kicsit talán rövid lett, de tartom magam az ütemtervhez, ebbe most ennyi fért bele. Remélem, így is elnyeri a tetszéseteket!

Ölel, Alanah

::..::

- Amikor azt mondtad, csak a kezem látszik majd, nem gondoltam, hogy tényleg csak a kezem látszik... - nevetve kavartam a kapucsínóm. Már Emmával szemben ültem a La Rochelle-ben. 

- Mondtam, nem? - kétkedve néztem rá, nem vagyok benne biztos, hogy nekem szükségem van erre, de a reklám nagy úr. - Belle... A filmre gondolj!

- Képzeld, ma találkoztam a banda néhány tagjával. Nem mondtad, hogy a városban vannak - erősen hajlottam, hogy elvállaljam a felkérést, a filmnek jót tenne a hírverés, és jelen pillanatban a One Directionnek van a legnagyobb. Talán mi is kaphatunk egy keveset. 

- Igen? Nos... Eljöttek, hogy találkozzanak veled...

- Szólni nem akartál róla? 

- Ezt a hetet itt töltik. Ezért mondtam, hogy van egy heted, és reménykedem benne, hogy nem az utolsó pillanatban döntesz. Tudom, mennyire meg tudod makacsolni magad, és ha azt mondom, itt a komplett bagázs, hogy a videójukba édesgessen, biztosan nem vállalod el. A fene a nagy francia fennköltséged...

- Hé, nemesi felmenőim vannak, teljesen jogos! Ettől függetlenül tényleg nemet mondtam volna.

- Szóval akkor igen? 

- Mit mondhatnék? Csinálj sztárt a kacsóimból!  -megadóan a fejem mellé emeltem a kezeimet, mire Emma elnevette magát, a telefonjáért nyúlt, és azonnal tárcsázott. Megvártam, míg befejezi. A mosoly, amivel felém fordult, nagyon ismerős volt. A győzelem mosolya. Elérte, amit akart.
- Mit csinálsz este?
- Eszem és tévézem. Gondolom. Nem jól gondolom?
- Vacsorázunk a One Directionnel - büszkén kihúzta magát a széken. - Szeretnének minél előbb találkozni veled, elvégre nemsokára randira visznek.
- Tényleg ez lenne a koncepció? Ötletes... - Emma a szemeit forgatta, de végül nem szólt semmit.

A délután hamar elszalad, ha az ember menedzsere visszaváltozik legjobb baráttá. Már a premieren viselt ruhámon gondolkodtunk, és azon, amit este fogok majd viselni, ha bemutatnak a híres-neves One Directionnek. Emmának elmeséltem töviről hegyire, hogyan is viselkedett a fekete hajú fiú. Ahogy újra átéltem a reggelt, felkeltette a kíváncsiságom. Vajon miért ilyen szomorú a tekintete? Meghalt a hörcsöge? Elment a hangja?
Fogalmam sincs.
De kiderítem.

:.:

A lábujjaimmal doboltam a puha fehér szőnyegen a gardrób közepén. Fogalmam sincs róla mit vegyek fel. Délután Emmával már megbeszéltük, de nem tetszett a végeredmény, így most újra csak állok, és tanácstalanul bámulom a fogason nyomorgó ruhákat.
Végül Emma oldotta meg a helyzetet. Van kulcsa  a lakásomhoz, és megbeszéltük, hogy találkozunk, és együtt megyünk. Kituszkolt a gardróbból, és 10 perc leforgása alatt kidobálta a ruhákat, amiket szerinte fel kell vennem. Sosem volt az a szöszölős típus, a saját öltözködését percek alatt álmodta meg, ennek ellenére még a harmincas évei előtt divatikonnak számít.
Nem sokat vitatkoztam vele, csak felkaptam a ruhákat, ő már indulásra készen várt a nappaliban.

 - Mit matatsz még?
 - Nem illik üres kézzel menni, legalább egy üveg bort hadd vigyek. Ihatnak egyáltalán már?
 - Belle... Nem óvodások, csak fiatalok... Nálad nem is sokkal maradnak le. Hozd a bort, és menjünk. Ők már rég megeszik az előételt, mire mi odaérünk...
 - Hova megyünk egyáltalán? - kiabálva kérdeztem, derékig az egyik konyhaszekrényben túrtam egy ajándékszatyor után.
 - A Palais de Rome-ba. Foglaltak egy VIP asztalt. Nagyon kitesznek magukért.
 - Még szép. Párizsban vannak. Itt nem adhatnak a kicsire - nem kellett hátranéznem, hogy tudjam, Emma a szemeit forgatja. Ő csak félig francia, nem érti az elnagyolt gesztusokat. Én viszont tisztában vagyok vele, hogy vagy barokki pompával, vagy letisztult eleganciával lehet levenni a lábamról. Úgy tűnik, a One Direction az előbbit választotta.

A Palais de Rome az egyik legelőkelőbb étterem a Champs-Élysées forgatagában. Hírességek, elismert emberek törzshelye, már amelyik tud fizetni érte. Néhányszor már jártam ott, a kaviárjuk remek.
A három teremből álló étterem fényárban úszik, csillog az arany és a fehér festéstől, a ropogósra vasalt fehér abroszos asztalok kiemelik a kristálypoharak, és evőeszközök csillogását. Minden asztalon ott figyel a frissen sütött bagett és egy csokor friss kála.

Egy pingvin ugrott elénk, hogy az asztalunkhoz vezessen. A kanyargós úton több ismerős arcnak intettünk, míg a pincér a hely egyik legeldugottabb asztala felé kormányozott minket.

Egy nyolcas asztalnál már hatan várakozóan ültek, mire mi odaértünk. Szóval ők a híres One Direction, és gondolom a menedzserük.

::..::

Chapitre 1

Drága Olvasó!

Megérkeztem az első fejezettel! El sem hiszem, hogy már három rendszeres olvasója van a blognak,és megjegyzést is kaptam! Nagyon köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában elmondta a véleményét, csodálatosak vagytok! 

Eredetileg csak holnap szerettem volna fejezetet hozni, de fellelkesültem, így egy picit előbb felteszem.

Remélem ez a rész tetszeni fog, egy picit többet szöszöltem vele.

Ölel, Alanah

::..::

Fáradt sóhajjal dobtam a dohányzóasztalra a cuccaimat. A kanapéra vetettem magam, előkotortam a hátam mögül a távirányítót, és találomra kapcsolgattam a csatornák között. Jelen pillanatban annyira fáradt vagyok, hogy arra sincs erőm, hogy behúzzam a sötétítőket, villogjon csak a szemembe az Eiffel torony a több ezer égőjével. A turisták odavannak érte, és a megfelelő pillanatban én is, de egy törzsgyökeres párizsit már nem nyűgöz le annyira az Öreg Hölgy. Főleg, ha minden héten háromszor mássza meg sportolás gyanánt. 

Tulajdonképpen a nagy kimerültségem oka ismeretlen. Lehet, hogy nem a legjobb, hogy egy hete alig alszom, de ennek megvan az oka. Egyrészt későn érek haza munka után, korán kelek, és rengeteg kávét iszom. Egy szerencsém, hogy nincs túl sok helyszíne a forgatásnak. 

Élvezem minden percét. Végre kiléphetek a félperces szerepekből, és megmutathatom, hogy nem csak szép vagyok, hanem tehetséges is. Fellengzősen hangzik, de tisztában vagyok a testi adottságaimmal, ezt minden francia örökli. Olyan ez, mintha kérdőre vonnád a croissantot, hogy finom-e. Tudom, hogy a kék szemeimmel bárkit elvarázsolhatok, hogy a mozdulataim pontosan olyan érzéseket közvetítenek, amilyeneket szeretnék, hogy a fogam közötti rés olyan szexepil, ami, tegyük a szívünkre a kezünket, nagyon kevés embernek áll jól. 

Eddig a pillanatig a véleményem a média is osztotta velem. Nem érdekelte őket, hogy igenis több van bennem, csak a modell voltam, akit imád a Chanel. Rengeteg időbe telt, míg elfogadtak, mint művész. 

Eleinte kicsiben kezdtem, ahogy mindenki más is. Igyekeztem nem a hírnevemre alapozni, és olyan szerepeket vállalni, amiknek semmi köze a szépséghez. Szép lassan másztam a létrán, és úgy tűnik révbe értem. 

 - Tessék! - negyedik csörgésre vettem fel a telefonom, túlságosan lekötött, hogy Gordon Ramsay hogyan készíti a rákot. 

 - Helló, belle! Felkérés futott be - a vonal másik oldalán a menedzserem és egyben a legjobb barátnőm csilingelő hangja csendült fel. Ő Emma. Ő egyengette a modellkarrierem, és most segít abban, hogy érvényesülhessek a vásznon is.

 - Micsoda? - a fáradtságnak nyoma sem volt, azonnal fellelkesültem.

 - Egy kisfilm. Igazából az arcod nem látszana, de a rendező határozott kérése vagy.

 - Elég bizarrul hangzik...

 - Tudom, de jól fizet, és nagyot dobna a neveden, szerintem gondold végig.

 - Tulajdonképpen miről lenne szó? - felcsigázott, a maga kifordított módján.

 - Egy sokslágeres banda új videója, amit igazán bugyiszaggatóra szánnak. A lényege, hogy mindenki úgy lássa a videót, mintha a saját élményeit élné meg. Saját perspektíva, öt srác, te meg ess hanyatt. Viszont kell valaki, akinek a kezét foghatják, vagy arcon csókolhatják, ez még nyilvánvalóan nem oldható meg minden egyes nézőre redukálva. 

 - Milyen bandáról beszélünk?

 - One Direction. Tudod, a brit fenegyerekek, akik leszaggatták az öltönyüket, és világot váltanak. 

 - Fogalmam sincs miről beszélsz, de azt hiszem, tudom hova tenni. Ennyi? Ez lenne a feladatom? Fogjam meg a kezüket, és hagyjam, hogy baromi csöpögősen mosolyogjanak rám?

 - Dióhéjban. 

 - Holnap visszatérhetünk rá? Baromi fáradt vagyok, és az Öreg Hölgy már kivitte a retinám, egyszerűen képtelen vagyok gondolkodni...

 - Persze, csak jövő hétre kell a válasz. De szeretném nyomatékosítani, hogy én nagyon szeretném, ha vállalnád. Nemcsak, mint a menedzsered, mint a barátod is. Ennek az öt fazonnak irtózatos neve van, és nem baj, ha mellette említenek párszor. Gondolj bele, mekkora hírverés lenne a filmnek!   

 - Belegondolok, ígérem! 

 - Helyes, belle! Most mennem kell, holnap találkozunk, ne feledd! Adieu!

Már bontotta a vonalat, mire elköszönhettem volna, így csak ledobtam magam mellé a telefonom. Még megvártam, míg Gordon tálal a tévében, aztán forró fürdőt vettem, ellenőriztem a közösségi oldalaimat, és eltettem magam másnapra. 

Szabadnap. 

Sosem értékeli igazán az ember, egészen addig, amíg nem kell napi 12-16 órát dolgoznia. Számomra ez a szó most szebben cseng, mint bármilyen szimfónia a világon. Már 9 is elmúlt, amikor felkeltem. Lustán, még a paplan alatt nyújtózkodtam, és amennyire tőlem telt, komótosan készültem el.
Párizs gyönyörű. Főleg akkor, amikor a reggeli nap vidáman tör át a több száz éves épületek között, a sárguló falevelek komótosan hullanak a földre, és az egész várost bejárja a reggeli kávé és péksütemény illata. Úgy döntöttem, hogy a lakásomtól nem messze lévő kis kávézóban fogok reggelizni. Széles mosollyal az arcán köszöntött Phil, a pincér, aki általában kiszolgál, ha itt járok. A törzsasztalom a teraszon, majdnem az utca sarkán van, így tökéletesen látom az ébredező, és egyre jobban nyüzsgő várost. A szokásos hosszú kávét és egy vaníliás croissant kértem.
Imádom figyelni az embereket, amíg pedig a reggelimre várok, nincs is jobb dolgom.

A mellettem lévő asztalnál egy idős házaspár és a pudlijuk ült, előttem két fiatal férfi szürcsölte a kávéját, és temetkezett a reggeli napilapokba. Négy-öt ilyen kiülős asztalka van a teraszon, és nagyjából az összes arc, akit látok, ismerős. Nem úgy, a bejárattal szemben ülő három srác. Nem mondanám őket férfinek, alig járhatnak a húszas éveik elején. A fekete ballonkabátos a legharsányabb, kócos barna haját egy sállal kötötte össze, és láthatólag ő élvezi legjobban a reggelt. Mellette egy világos barna hajú kócos srác rágja a bagettjét, nagyokat pislog, és alig figyel társa mondókájára. Vele szemben egy kreolbőrű, csillogó fekete hajú fiú ül, szemeivel a forró italát szugerálja, kezeit a bögrén melegíti.

- Ők az a híres fiúegyüttes - a mellettem ülő idős néni húzódott felém, erős Chanel °5 parfümfelhő lengte körül. - Angolok. Az unokám oda van értük. Vettünk is neki a születésnapjára egy uzsonnás táskát a fiúk képével.
- Szóval ők a One Direction? Azt hittem, öten vannak...
- Igen, jól mondja, bár a nevüket sosem tudom megjegyezni - szomorkásan ingatta a fejét, mire rámosolyogtam. Viszonozta, aztán visszafordult a férjéhez, én pedig a fiúk felé. Ha tudnám a nevüket, most sakkozhatnék, hogy melyik melyik. Időközben megérkezett a reggelim.

Széles vigyorral köszöntem meg, és hamar nekiláttam. Egy ideig felhagytam a társaim bámulásával, és minden figyelmemet a reggelimnek szenteltem. Elégedett sóhajjal töröltem le a számról a porcukrot, és a kávémat kavargattam. Elkértem a napilapokat a két férfitől. Semmi érdekes. Tőzsde, időjárás, pletyka, a szokásos. Az utolsó oldalon megemlítik a filmet, amiben szerepelek. A hatalmas lapokba temetkeztem, de nem tudtam elnyomni az érzést, hogy valaki figyel. Óvatosan kikukucskáltam a lapok felett. Mogyoróbarna szempár fúródott az enyémbe, tele fájdalommal, és fáradtsággal. Még lejjebb engedtem az újságot, és hagytam, hogy elvesszek a tekintetében. Számat apró mosolyra húztam, így a fiú tekintete is barátságosabb lett. A másodpercek pörögtek, aztán göndör társa zavart meg minket, hogy indulni készülnek. Lassan nyalábolták fel magukat az asztaltól, aztán eltűntek a szemem elől egy sikátoros kis utcánál.

::..::

Prológus

Drága olvasó!

Köszönöm, hogy az oldalra tévedtél, és éppen a soraimat olvasod. 

Hadd meséljek el egy rövid történetet, ami ahhoz vezetett, hogy elkezdtem ezt a blogot:

Nem is olyan régen, két nappal ezelőtt egy blogra bukkantam. Nagyon régóta kerestem már olyan blogot, ami egy habkönnyű mese, amitől egyszerűen csak elfeledkezhetek a hétköznapokról. Egy fanfiction volt, és meg kell mondanom, hogy nehezen álltam neki, mert 90 fejezetes volt. Ennek ellenére elkezdtem, és két nap alatt átrágtam magam az egész sztorin. Imádtam minden percét!! 

Én tisztában vagyok vele, hogy manapság mindenki az egyediséget hajszolja, de miért ne lehetne valami akkor is egyedi, ha egy olyan sztorit dolgoz fel, amit már megírtak. Twilight - Szürke ötven? Ugye? 

Szóval ezt szeretném. Ha itt jársz,akkor felejtsd el, hogy a héten még három dolgozatot írsz, hogy összevesztél a legjobb barátnőddel, vagy elveszett a macskád. Egy olyan történetet szeretnék Neked adni, amit szívesen olvasol!

Érkezzen tehát a Prológus. Rövid, de azt hiszem, a célnak tökéletesen megfelel. :-)

 Ölel, Alanah

::..::

2010. december 24.

 - Nem. Nem csinálom tovább!

 - Lana! Kérlek... Megmondtam,hogy elválok! - próbált magához ölelni, de kikerültem. Nekimentem a komódnak, amitől a medencémnél holnapra hatalmas lila folt lesz, de nem érdekel.

 - Vincent... Hányszor hallottam már ezt? Majd én elmondom: túl sokszor! Már számolni sincs értelme - szomorúan ingattam a fejem,és próbáltam megőrizni a hidegvérem. Egyre nehezebben ment, de jobb, ha azt látja,hogy nincs tovább. - Vincent... 20 éves vagyok. Előttem az élet, nem akarom olyasmivel tölteni, aminek nincs jövője. Tisztában vagyok vele, hogy ha te nem segítesz, nem tartanék itt, de elegem van. Abból, hogy három éve bujkálunk, hogy hazudunk mindenkinek, és hogy ennek ellenére mindenki pontosan tudja, mi van köztünk. Nem azért akarok a címlapokon szerepelni, mert tönkretettem életeket!

 - Nem tudsz olyasmit tönkretenni, ami már nem létezik! Kérlek, csak most utoljára higgy nekem! - újra közeledett felém, akárcsak a szörnyeteg a mesében. Ennek a történetnek azonban más lesz a vége. - Szenteste van. Nem azért jöttem ide, hogy elváljunk, hanem hogy együtt töltsem veled az év legszentebb napját.

 - Szörnyen jó színész vagy, ezt meg kell hagyni - felkaptam a forralt boros bögrém, és a hálóba vonultam. Becsaptam az ajtót, és a padlóra csúsztam. Egy ideig meredten bámultam a bögrén a közös képünket, aztán a falhoz csaptam. A kerámia hangos csörömpöléssel tört ripityára, a bor pedig minden bizonnyal nyomot hagy majd a falon. Jelen pillanatban ez érdekel a legkevésbé. A szeretet ünnepén itt ülök, és még sosem voltam ennyire magányos, még ha Vincent a szomszéd szobában is gubbaszt.

17 éves voltam, amikor elindultunk a lejtőn. A hazugságok,és lopott órák útvesztőjén. 

Visszaköltözött Párizsba, igaz csak néhány hónapra, egy forgatás kedvéért. Vincent apám régi barátja, így erre a rövid időre nálunk szállt meg. 

Szárnybontogató modell voltam akkoriban, hatalmas ambíciókkal. 15 évesen megállítottak az utcán, és szerződést ajánlottak. Kacsának bizonyult, buktunk egy csomó pénzt. Az ember a divat fővárosában sem lehet biztos az utcán megállító ügynökségekben. A második alkalommal majdnem elszalasztottam életem nagy lehetőségét. 

Sikerült. Amikor Vincent az életembe lépett, már egész Franciaország ismerte a nevem, de ez semmi volt ahhoz képest, hogy őt a világ ismerte. Vincent Cassel, a sármos és tehetséges színész, aki a világ egyik leggyönyörűbb nőjét, Monica Bellucci-t birtokolja.

Jött, és tarolt. Amikor utoljára találkoztunk, én még két fonott lófarkat és kockás kertésznadrágot viseltem, ő pedig már a csúcson volt. Három évvel ezelőtt, amikor ledobta a bőröndjeit, és végigölelte a családot, már nem apám legjobb barátját láttam. Akkor már az az ember volt, akiről tudtam, hogy nemsokára tönkretesz lelkileg, mégis belementem...

A szobája az enyém mellett volt. Eleinte csak akkor jött át, ha túl hangosan bömböltettem tanulás közben a zenét, vagy ha a segítségét kértem matekban, aztán beszélgettünk. Éjszakákon át csevegtünk, gyakran az érzéseinkről, hogy mit gondolunk a világról. Egy 17 éves fruskának ezek a filozófiai eszmefuttatások olyanok voltak, mintha Gandhival beszélne. Szépen lassan beleszerettem. Nagyon igyekeztem, hogy ne lássa a szememben a  rajongást. Aztán jött a hétvége, amikor a szüleim vidékre utaztak a húgommal. Ketten maradtunk. 

Azóta is ketten vagyunk, a világ ellen. De ennek itt most vége. A legszebb éveimet pazaroltam rá. Itt  az ideje, hogy a kezembe vegyem a sorsom, és elengedjem, még akkor is, ha ez az egyetlen dolog a világon, amihez a legjobban ragaszkodom. Szeretem. Szerelmes vagyok. 

::..::

Nos, ő lenne a prológus. Ígérem, a következő fejezetben már felbukkan a másik főszereplő is, de szerettem volna, ha kicsit megismerjük Lana-t, hiszen mégiscsak ő viszi a hátán a sztorit. Remélem, tetszett a prológus, és visszatérsz, hiszen az azt jelenti, hogy elértem a célom, és egy pillanatra a világomba csöppentél! :-)